Olvastam egyszer egy meséskönyvet ami kicsi állatok életérél szólt, akikkel egy nap nagy szörnyűség történt. Az egyik reggel arra ébredtek, hogy a világ összes színének nyoma veszett. Minden fekete-fehérben mutatkozott. A gyönyörű virágok,az erdő fái mind mind fekete és fehér volt, és ami a legszörnyűbb, az volt hogy még a szivárványnak is csak fakó fekete, szürke és fehér színe volt.
A mese közepe felé kiderül, hogy ennek a színlopásnak a felelőse a vakond. Ellopta a világ színeit mert bántották a szemét és így nem bírt kijönni a fényességre. Aztán a kicsi állatok elmentek Ormányoshoz,a vakondhoz és megajándékozták egy HATALMAS napszemüveggel. Fel is próbálta a szemüveget és mivel így már nem zavarta a fény a szemét nagyra ki tudta nyitni. Nagyon elérzékenyült és örült mert ilyen szépet még senki nem tett vele. Akkor Ormányos szíve mind nagyobb és nagyobb lett és a mellényzsebéből szökőárként törtek elő a színek amelyek felhatoltak az égig és egy gyönyörű szivárványt festettek.
Elgondolkoztam miután elolvastam ezt a mesét és az jutott eszembe, hogy mi lesz ha már nem lesz a világon szeretet, nem lesz ölelés vagy mosoly.
Mi lesz ha eltűnnek az élet „színei” miattunk?
Mi lesz ha nem is vesszük észre ahogy az élet értékének a színe elhalványul mellettünk? És akkor az jutott eszembe hogy nem az a megoldás, hogy elkezdjük a társadalmat vádolni, vagy a „világi” embereket, hanem először saját magunkat kell megvizsgáljuk és rájöjjünk, hogy milyen nagy ereje van a KEDVES BESZÉD-nek, a SZOLGÁLAT-nak, a JÓSZIVŰSÉGNEK és a MEGBOCSÁJTÁSNAK. Ha az erdő állatai feltudták fedezni azt hogy ezeknek milyen fontos szerepük van az életben akkor mi miért ne tudnánk.
A múlt vasárnap a vasárnapiskolába a kedves beszédről volt szó és amikor az egyik gyerekre többször is rá kellett szóljak akkor vettem észre igazán hogy milyen nehéz is mindig kedvesen beszélni és talán egy jelentéktelen dolognak tűnik mégis milyen fontos.
Ha csak megbántunk valakit azzal hogy nem beszélünk kedvesen vele már elloptunk egy kis színt az ő életéből mert ettől ő elszomorodik. Akkor mi lesz ha már nem lesz semmi szín az életében?
Ugyanígy van a szolgálattal, a jószívűséggel és főképp a megbocsájtással. Ezek mind szint adnak az ember életébe. Mert mindenkinek, nekünk is, jól esik ha valaki önzetlenül segít vagy jószívű, kedves és megbocsájt amikor megbántottuk, vagy rosszat tettünk, és ezektől a dolgoktól jobb kedvre derülünk és így automatikusan szín hatol be a mi életünkbe.
De az is biztos, hogy egyedül nem lennénk képesek ezeket megtenni, így hát megérkezett a megoldás. Egyszerűen csak bíznunk kell Istenben és abban, hogy ő tud segíteni nekünk.
Az Úr Jézus is azt szeretné ha színes és boldog lenne a mi életünk, épp ezért megbocsájtja nekünk a bűneinket és mellettünk áll hogy ne legyen olyan: ha nem lesz …